Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, célszerű lehet egy kevéske emberi komfortérzet-ismeretet is feleleveníteni.
Az emberi hőkomfortot egy helyiségben való tartózkodáskor négy tényező befolyásolja:
- a levegő hőmérséklete,
- a relatív páratartalom,
- a határoló felületek (fal, padló, mennyezet) átlaghőmérséklete és
tételezzük fel, hogy a „levegő mozgási sebessége” egy normális épületben megközelítőleg zéró, a páratartalom pedig általában az optimális mezőben van (~40-65%).
Ezek alapján az ideális állapot kialakításának három módja van:
- a helyiség léghőmérsékletét befolyásoljuk,
- a határoló felületek hőmérsékletét befolyásoljuk,
- vagy egyszerre mindkettőre hatással vagyunk.
Hogyan lehet egyik, avagy másik dologra hatással lenni? Például fűtéssel.
A levegő hőmérsékletét lehetséges úgynevezett konvektív hőleadással növelni (ilyen a radiátor), de ez is jár némi sugárzó (tehát felületi) fűtéssel. Lehetséges a szellőző levegővel fűtést bevinni, és lehetséges „sugárzással”, azaz a határoló felületekről származó hővel a szoba berendezési tárgyait, illetve magát az embert felmelegíteni, ami/aki hőleadással fogja a levegő hőmérsékletét emelni.
Hogy melyik megoldás a legjobb?
Nem lehet egyértelműen kimondani, mert szubjektív a döntés. Vannak, akik idegenkednek a felületfűtéstől, és csakis valamilyen konvektív (pl. radiátor) hőleadót „viselnek” el a helyiségben. De vannak olyanok is, akik szeretik a felületi sugárzó fűtéseket. Nos, ők jártak „jobban”, ugyanis a sugárzó fűtés 8-10%-os megtakarítást tud biztosítani ugyanolyan komfortszint megléte mellett a konvektív hőleadáshoz képest.
Miért? Mert sugárzó fűtés mellett elegendő 1-2°C-kal is alacsonyabb hőmérsékletet tartani a helyiségben. Pozitívum még, hogy a felületsugárzással elvonni is lehet hőt, ami pl. egy radiátortól nem várható el.
További előny, hogy a felületsugárzó fűtés/hűtés olyan mértékű „beépített puffert” jelent az épületben, ami lehetővé teszi, hogy az Energiakulcs® gépészetnek ne legyen szüksége puffer tartályra.
Borítókép: rehau.com
