Milyen problémák merülhetnek fel a talajkollektor alkalmazásánál a kertben?

talajkollektor

A talajhő/levegő légcsatorna kiváltására alkalmas horizontális talajkollektoros hőnyerőoldal lényegesen olcsóbb bekerülési árral bír, és hatékonyabb is.

A horizontális (vagy kismélységű szonda) hőnyerő oldal kialakítása viszont már tekinthető úgy, mint egy hőszivattyús hőnyerő oldal félig való kialakítása. Ha megnöveljük a talajkör méretét a kétszeresére (ez nem lesz dupla költség), akkor már alkalmazhatunk egy kisteljesítményű szondás hőszivattyút (passzívházban a létező legkisebb gép is megfelel, sőt…), a megnövelt talajkör pedig nagyobb passzívhűtési energiatartalékot jelent.

A sekélyen elhelyezett kollektorok a nyári időszakban olykor „kimerülnek”, túlmelegszik a talaj, a hőkivétel (ami az épületben hűtés, az a talajoldalon fűtés lesz) és a napsugárzás együttes hatása miatt. Ezt itt a nyári időszakban is napi rendszerességgel történő hőszivattyús melegvíz-előállítás kompenzálja. A használati meleg víz termeléskor ugyanis mindig hűtjük a talajt, a hűtőenergia pedig ott eltárolódik, mint egy puffertárolóban.

Nem alkalmazunk 20 méternél mélyebben elhelyezett talajszondákat, mivel szükségünk van a napenergiából érkező kondicionálásra, így nem kell tartani a szondák folyamatos elhűlésétől, amely több év után jelentkezne, és a hőszivattyú hatásfoka meredeken csökkenne a talaj túlhűtése miatt. Ez a veszély passzívház specifikus, mivel a fűtési energiaigény több mint egy nagyságrenddel magasabb a hűtésinél, így a talajból kivont hőenergia jelentősen meghaladja a hűtés során visszatáplált mennyiséget. Ezért a talajszondát „napkollektorként” is hasznosítjuk, így nem helyezhető el pl. a ház alatt. Számításba kell tehát így venni, hogy a talajkollektor kihűti a talajt, így érzékenyebb növényzet telepítését, pláne a tőlünk délebbről származó flóráét ezen a területen ne tervezzünk.

Borítókép: rehau.com

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés